Az első bejegyzés

Végre elérkezett a számomra várva várt pillanat! Megszületett a blogom, és most benne épp az első blogbejegyzésem születik. Nagyon izgalmas ez számomra. Nagy kihívás is. Olyan dologról kell szinte napi szinten írnom, amit igazából szeretek csinálni. Ja, persze, a szappankészítésről kell írnom. Vagyis nem kell. Mert semmi sem muszáj. :)

Mint kezdő blogoló, épp azon gondolkodom, hogy miről is írhatnék először.

Írjak magamról? Írjak a szappanokról? Írjak valamilyen történésről? Írjak valamilyen történetet? Nem tudom. Azt tudom, hogy végre itt vagyok. Végre olyanról írhatok igazából, amit nagyon szeretek.

Mert nagyon szeretek szappanokat készíteni. De eláruljam melyik a legjobb része? Amikor valaki kézbe veszi a szappanjaimat, örül neki. Először ez. Aztán az, amikor ugyanez a személy azon örömködik, hogy milyen jók a szappanok, mennyire szereti az egész család. Hát az valami fantasztikus! Ezért már megérte megcsinálni.

Persze, mindenki más, mindenkinek más a bőre. Éppen ezért előfordulhat, hogy ugyanaz a szappan más hatással van az egyik ember bőrére és más hatással a másik ember bőrére. De ezt én innen nem tudom kiszámítani, hogy milyen hatással lesz valakinek a bőrére.

Nos, első bejegyzésként egy első dologról fogok írni.

Tegnap este szappant készítettem. Teszem be a sütőbe a frissen készült szappankákat egy kicsit melegedni. A szilikonformákat egy tepsire raktam. Valami nem stimmel azzal a tepsivel. Mintha egy icipicit kisebb lenne, mint a többi ugyanolyan tepsi. Ugyanis ez a tepsi folyton leesik a sütő oldalában lévő sínből. Éppen teszem vissza a tepsit, az egyik ujjam a sütő aljához ért és hirtelen szereztem egy elég nagy égési sérülést. Szerencsétlen mutatóujjamról egész nagy felületen lejött a bőr.

Hirtelen nem is tudtam mit csináljak, felhívtam a mentőket. Azt mondták, mindenképpen be kell mennem az égési osztályra. Hát bementem. Bár az égési ügyelet nem épp a legközelebbi kórházban van. Mivel elég nagy ez a város, ezért sehova nem lehet eljutni öt perc alatt. De semmi gond. Lányommal autóba ültünk – ilyen rendes, mindenképpen el akart velem jönni. :) Irány a kórház! Sürgősségi felvétel, onnan pedig egyenesen az égési osztály. Bekötözték bibis ujjamat és mindennek tetejében még egy tetanuszt is kaptam, mert lejött a bőröm. Több se kellett nekem.

Egy kicsit úgy érzetem, hogy sokkot kaptam. Egész évben nem voltam orvosnál. Egészséges alkat vagyok. A kezem úgy be van kötve, hogy most nem csinálhatok vele semmit. És még egy szuri is! Sok a jóból egy estére. De az egészben legalább az jó volt, hogy a kezelő nővér és egy férfi ápoló nagyon jófejek voltak. Még poénkodtunk is. Lányomnak mondták, hogy most neki kell mosogatnia, főznie, takarítania. Gyerekem rögtön fel is háborodott. Persze nem mérgesen. Inkább viccesen.

De a lányomat ismerve úgyis mindent nekem kell majd megcsinálnom. Egyébként is iskolában van. Nem várhatom meg a mosogatással, amíg délután hazajön. Ez van. Ilyen az én formám. :)

Vettem védőszemüveget, védőmaszkot, használok gumikesztyűt a lúgozáshoz, és mégis, a sütő éget meg!!! Felháborító!!! :)

Pénteken kontrollra kell ugyanoda visszamennem. Ja, és a tetanusz helyét két napig jegelnem kell. Már most is fáj, pedig még csak néhány óra telt el, mióta megkaptam. Hajnali fél három van, és én nem tudok aludni. De szerencsére nem a fájdalomtól :)